Milyen helyzetbe fektessük a petyhüdt és a spasztikus izomtónusú stroke beteget?
A pozícióterápia célja:
- A decubitus kialakulásának megelőzése
- A patológiás mozgásminták csökkentése, kóros reflexek kikapcsolása
- A kontraktúrák kialakulásának megelőzése
- A váll szubluxációjának, instabilitásának megakadályozása
- Az alsó végtag keringésének javítása, a mélyvénás thrombosis megelőzése
- A zsigeri szervek (belek, gyomor, vesék) vérkeringésének és működésének előnyös befolyásolása
- A bronchopneumónia megakadályozása
- A beteg hangulatának javítása
A csökkent izomtónusú, petyhüdt szakaszban alkalmazott fektetési mód:
- Hátonfekvő helyzetben: Az érintett oldali kart, vállövet alátámasztjuk, a beteg nyújtott könyökkel, csuklóval, felfelé néző tenyérrel és szintén nyújtott ujjakkal, párnán elhelyezve feküdjön (a kar így kirotációban, abdukcióban, szupinációban helyezkedik)
Az alsó végtagot enyhén (15-30 fokos szögben) flektálva támasztja alá hengerpárna térd alatti elhelyezésével, a medence és boka neutrális helyzetben történő tartása mellett.
- Előnyös a beteget az egészséges oldalon fektetni: a bénult felső végtagot a törzs előtt nyújtott helyzetben párnára kell helyezni. A bénult alsó végtagot az egészséges végtag előtt térdben kissé behajlítva párnán tartani úgy, hogy a törzs képzeletbeli vonalán ne haladjon túl.
A fokozott izomtónusú, spasztikus szakaszban alkalmazott fektetési mód:
- Legelőnyösebb a beteget az egészséges oldalon fektetni: a bénult felső végtagot a törzs előtt nyújtott helyzetben párnára helyezzük. A bénult alsó végtagot az egészséges végtag előtt térdben kissé behajlítva párnán tartani.
- Ha a bénult oldalon fekszik, figyelni kell, hogy a bénult kar nyújtott helyzetben, tenyérrel felfelé nézzen. Alsó végtag térdben behajlítva, a két végtag közé párna.
- A hanyatt fekvés a legkevésbé jó, mert fokozhatja a kar flexiós és a láb extenziós fokozott spazmusának létrejöttét.
- Hason fektetés: Ritkán alkalmazott, de kiterjedt tomportáji decubitusoknál, illetve flexiós csípőkontrakturák esetén alkalmazható. A beteg feje alá kispárna, arca az érintett oldal felé fordul. Érintett oldali kar hajlított könyökkel a test mellett, kéz a csípő alatt. Térdek enyhén hajlítva, párna a térdektől a bokáig.
A helyreállítási, rehabilitációs szakaszban alkalmazott fektetési mód:
Aktív támasztási forma alkalmazásával a beteg saját izomerejének segítségével tartja meg az alsó és felső végtag helyzetét. Hanyatt fekvésben a talpak enyhe terpeszben állnak, a térdek egymással összefekszenek. Kéz tenyérrel a fej alatt van.
Váliné Fekete Szilvia
gyógytornász, egészségügyi szaktanár