A krónikus obstruktív tüdőbetegségekben a kilégzés nehezítetté, görcsössé válhat. Ha a beszívott levegőt nem sikerül eléggé kifújni, annak nagy része a tüdőben marad. Az újabb légvételek szinte "felpumpálják" a tüdőt. Nem tud kicserélődni a tüdőben levő levegő, a beteg azt érzi, hogy "befulladt". Ennek kivédését segíti elő, ha megtanulja fokozni légzőgyakorlatokkal a mellkasfal mozgékonyságát, melyeket mindennap, lehetőleg reggel és este, a betegnek kell végeznie. Ez elhatározás kérdése. Bár időt igényel, de ezzel jobb életminőség nyerhető. A légzőgyakorlatok megtanulását akkor kezdje, amikor állapota stabil, viszonylag kevés a panasza. A jó légzéstechnika a gyakorlás következtében beidegződik és felkészül egy nehéz időszakra.
A helyes légzőtechnika
Hatása a jó technikán múlik. Mindig az orron át kell beszívni a levegőt (így az tisztul, párásodik, felmelegedik). A levegő kifújásakor a kiáramló levegő útjába iktasson be ellenállást! Ez lehet valamilyen hang (például sz, z, s). Ezzel megakadályozható, hogy a kishörgők fala összezáruljon, a levegő a tüdőben rekedjen. A cél a hosszú, ellazított kilégzés ajakfékkel, a végén egy rövid légzésszünettel. Nem szabad préselni, erőlködni, kapkodni a levegőt. Célszerű számolni a be- és a kilégzés hosszát: a kilégzés mindig hosszabb legyen.
A légzést nehezítő, a légutakban felszaporodó váladék eltávolításának módszerei
- Párásított levegő belégzésével, inhalálásával (porlasztó alkalmazása; segít a tapadós, mucinózus váladék szerózus állapotba hozásában).
- Mellkasi fizioterápiás módszerekkel.
- Okosan megválasztott pozícióval és további mellkasi fizioterápiával – különösen kilégzésvégi vagy mély belégzési köhögéssel – segíteni tudjuk a megrekedt váladék kiürülését. A tibeti hangtál is kiválóan alkalmazható: a mellkasra helyezett hangtál kongatása által keltett hanghullámok megrezegtetik a hörgőfalat és leszakítják az azon megtapadt, de a légköri aerosolterápia által feloldott nyákot, a hanghullámok, az elnyújtott kilégzés, a gravitáció pedig segítik kiüríteni azt.
A kötőszöveti reflexterápia
A kötőszöveti reflexmasszázs egy neurovegetatív beavatkozás. 1929-ben Elisabeth Dicke freiburgi gyógytornász a saját problémáján és tapasztalatán keresztül fogalmazta meg és dolgozta ki elméleti és gyakorlati alapjait.
A kötőszöveti masszázs biztosítja a vegetatív idegrendszer áthangolását, oldva a COPD-ra jellemző szimpatikus túlsúlyt. A belső szervek és szervrendszerek megbetegedései esetén a kötőszövetben is fokozott feszülés tapasztalható. A megnövekedett feszülés mértékét a bőrközeli és fasciaközeli zónák eltolhatóságának vizsgálata adja meg. A manuálisan kiváltott ingerek reflexes visszacsatolás útján változtatják meg a hozzátartozó belső szerv funkcióját. Ennek alapján befolyásoljuk a vegetatív idegrendszert, csökkentjük a belső szervek és a vázizom fokozott izomtónusát (a paraszimpatikus tónus emelésével, a szimpatikus túlsúly oldásával).