Ezúton szeretnék érdeklődni 3 különböző probléma felől, nagyon fontos lenne. Hogyan lehet fejleszteni agyi infarctus után, ami féloldali spasticus bénulással járt. Jobb oldali hemiparesis, agytörzsi, thalamikus és kétoldali ACP területi ischaemia is igazolódott. Ezenkívül jobb oldalon felső végtagon paretico-ataxia, bal oldalon pontatlanság van. Érti a dolgokat és van, amit meg is tud csinálni, de az ataxiát a felső végtagon hogyan lehetne fejleszteni sorrendiségben, gyógytornával és különböző feladatokkal is.
A másik kérdésem: Amikor (felső végtagon) az ökölképzés (pár hónapja történt hemiparesis miatt) nehezen kivitelezhető, akkor milyen feladatokkal lehetne segíteni? Pl. erre a szivacslabda összenyomkodásán kívül, mi az ami jó lehet még?
Az utolsó kérdésem: ha kb. 1 éve lezajlott agyi infarctus miatt spasticitás van a kézen, ami abban nyilvánul meg, hogy a 2. ujj időnként behajlik, nem is lehet igazán kinyújtani, és emiatt azzal az egy kézzel nem is tud mindent megcsinálni (egyébként teljesen önellátó, mert 2 kézzel viszont mindent megcsinál), mivel lehet lazítani az érintett oldali kezét? (csak tornagyakorlatokra és feladatra gondolok) Milyen labdát érdemes neki venni: tüskéset vagy szivacslabdát? Egyáltalán milyen betegségnél jó a tüskés és melyikre a szivacs? Előre is köszönöm a segítséget!
Az első beteg kezelésében a következő szempontok szerint érdemes haladni:
- Az elveszett tartási reakciók (felegyenesedési reakció, védekezési-, támaszreakció, egyensúly reakció) visszaszerzése a vízszintes testhelyzettől a függőleges felé haladva, minden testhelyzetben.
- Spazmusoldás a különböző testhelyzetekben.
- Kóros mozgások és block-mozgás megtörése.
- Az egyszerű célgyakorlattól haladunk az összetett felé a funkció javítását célozva.
Az Ön által említett beteg rehabilitációs ellátása ezen speciális területen jártas szakemberek (gyógytornász - neurológus - szakápoló) közös munkáját igényli. Nemcsak a jelenlegi státust, hanem a teljes kórelőzményt és a prognosztikai tényezőket is ismerni kell. Mindezekből kiindulva a konkrét eset részletesebb taglalása túlhaladja fórumunk kereteit, és felelősen nem is vállalkozhatunk rá.
A második beteg esetében - kérésének eleget téve - gyűjtöttem fogóerő növelését, ökölképzés fejlesztését célzó gyakorlatokat:
- gyurma nyomogatása, formálása
- műanyaghengerek (nagyobbtól kisebbig) markolása, emelése, forgatása
- papír összegyűrése, kisimítása, összetépése, felszedegetése
- írásmozgás gyakorlása: először levegőben az íráselemeket, majd lapra, szélesebb vonalköztől keskenyebb felé haladva normál írásnagyságig (pl. egyenes, ferde, kör, fent fecskefarok, lent fecskefarok)
- ökölképzés köröm eltüntetéséig
- A tüskelabda előnyösebb felületes, mély és/vagy integratív érzészavar esetén, a szivacslabda pedig inkább izomgyengeség, petyhüdt izomtónus esetén ajánlott. Használhatja mindkettőt.
A harmadik esetben érdemes az ujjat a pihenési időkre sínezni ujjrögzítővel reflexgátló helyzetekben. A kar legyen nyújtott helyzetben, a tenyér nézzen felfelé, alsó végtagja térdben hajlítva.
Kombinált termoterápiával jól előkészítheti a tornát. Ennek menete: ujjra és kézhátra, extenzor izmokra jeget, jégnyalókát tegyen, ezzel egyidejűleg meleg pakolást az ujjhajlító izmokra, flexorokra.
A görcsös kéz kinyitásának technikája: a csuklót lefelé nyomom, ezáltal a kézfeje megemelkedik. Egyik kezemmel benyúlok a tenyerébe, másik kezemmel az MCP ízületet (kézközép-ujjperc közti ízület) a kézháti oldalon nyomom lefelé, így már könnyen kinyúlnak a görcsös ujjak.
Továbbá a passzív mozgatás, vagy a tenyéri felszínen, az I-II. kézközépcsont közötti hosszanti simítás, és a nyújtás is erős spazmusoldó inger a felső végtagon.
Váliné Fekete Szilvia
gyógytornász, egészségügyi szaktanár