A kopásos betegségek gyakorisága az erőteljes igénybevétellel, valamint az ízületi porc speciális – kizárólag mozgásfüggő, diffúziós – anyagcseréjével magyarázható. Járás közben a teljes testtömeg felváltva nehezedik egy-egy csípőre. A combfejnek csak egy része terhelődik, ezáltal a porc igen nagy nyomás alá kerül (15 kg/cm2).
Ha a teherviselő felszín mérete például veleszületett anatómiai eltérések miatt csökken, a porc normál terhelése 10-20-szorosára is növekedhet, ami korai kopáshoz vezet. Az ízület degenerációját az ízvégek szerkezetének átalakulása, az ízületi tok és az ízületi belhártya (synovialis hártya) gyulladása és szöveti szerkezetének változása jelenti. Ez fokozatosan erősödő fájdalomhoz, mozgáskorlátozottsághoz, majd teljes mozgásképtelenséghez vezet.
Elsődleges arthrosisról beszélünk akkor, ha a betegség ismeretlen eredetű, csupán az előrehaladott életkorral vagy az ízületi nedv összetételének megváltozásával hozható összefüggésbe. Ilyenkor a csípőízület esetében kétoldali az elváltozás, mely 50-60 éves kor körül manifesztálódik. Másodlagos arthrosis esetén az ízület valamilyen korábbi betegsége, mint medencetörés, csípőízületi tengelyeltérés, csípőficam, Perthes-kór, dysplasia, aszeptikus combfejnekrózis, epiphyseolysis, egyéb indikációjú csípőműtét előzi meg, illetve indíthatja el a porcpusztulást. Ebben az esetben fiatalabb korban, már a 30. év környékén, vagy balesetet követően jelentkezhetnek a tünetek.
Az elváltozás folyamata
Az ízületi porc tükörsima felszíne felrostozódik, berepedezik, kondroitinszulfát-tartalma csökken. A porcfelszín folytonossága megszakad, erek törik át a porc alatti csontállományt és ezek környezetébe sarjszövet burjánzik. A porcszövet károsodása az ízfelszín terhelési zónáiban kezdődik, ezért a röntgenfelvételen ugyanazon ízületi felszín eltérő pontjain a degeneráció különböző stádiumai láthatóak. Rendszerint a combcsont felszínén indul a degeneratív folyamat és a medencecsont ízfelszíne még ép, majd lassan az is károsodni kezd. Végül az ízfelszínek teljesen porcborítás nélkül maradnak, a csupasz csontszövetre helyenként kötőszövet kúszik, mely tovább akadályozza a mozgást. A csontgerendák lebomlása helyén ciszták alakulhatnak ki. A porcszéleken az ízületi tokon belül csontos csőrök, kapcsok képződnek, megváltoztatva a csontvégek alakját, a fej és vápa összeilleszthetőségét, kongruenciáját. Az ellenállás az ízületi tok feszülését hozza létre. Az ízületi tok belső felszínét alkotó synovialis hártya és a tok külső rostos rétege szintén megvastagodik, több rétegűvé válik, ráadásul zsugorodik a porc bomlásából felszabadult mészsók beágyazódása miatt.
A coxarthrosis tünetei
Az első tünetek rendszerint jelentősebb terhelés vagy trauma után lépnek fel. A vezető tünet a fájdalom, forgóból lágyékba vagy tomporba, majd elöl vagy hátul combba, térdbe sugárzik. Stádiumonként különböző formában jelentkezik
- I. stádium: erősebb terhelés után jelentkezik fáradtságérzés, izomlázszerű vagy tompa fájdalom formájában
- II. stádium: indítási fájdalom jellemző, hosszabb nyugalmi helyzet után a mozgás kezdetén jelentkezik, majd az ízület fokozatos bejáratódásával megszűnik, ezzel egyidejűleg az ízületi merevség is oldódik
- III. stádium: terhelés hatására egyre jobban fáj, pihentetésre enyhül
- IV. stádium: a fájdalom állandósul, éjszaka is jelentkezik, erőssége minden fizikai aktivitást meggátol
Előrehaladott állapotban teljes csípőízületi mozgásbeszűkülés, kontraktúra jön létre hajlított, közelített és kifordított helyzetben rögzülve. A hajlított helyzet miatt a páciens sántít, a lépcsőn járás nehezített, a kieső mozgástartományt az ágyéki homorulat fokozásával kompenzálja, ez a deréktáj túlterheléséhez vezet. Az alsó végtag közelített helyzete miatt egyoldali csípőízületi kopás esetén az érintett végtag látszólag megrövidül, kétoldali esetében a lábak terpesztése nehezen kivitelezhető. A látszólagos rövidülés a kontraktúra nyújtásával megoldódik. Valódi rövidülést a combfej beroppanása, a combnyak elváltozása okozhat, ez cipőmagasítással korrigálható. A kifelé rotációs kontraktúra a láb kifelé fordulását okozza, a befelé rotáció beszűkülése rendszerint nem okoz problémát. Az inaktivitástól az ízületet mozgató izmok leépülnek, gyengülnek. A csontcsőrök helyén jellemző a nyomásérzékenység. Az ízület mozgatása közben gyakran krepitáció (dörzszörej) hallható. Az alsó végtagi ízületi arthrosis esetében mindig észlelhető végtagrövidülés, továbbá a végtaghosszkülönbség vagy a fájdalom miatti kímélő sántítás, a járásképesség csökkenése.
A vizsgálat során típusos röntgenfelvételi eltéréseket találunk: az ízületi rés beszűkülése a terhelés függvényében mediális vagy laterális oldalon különböző mértékben is lehetséges, sclerotikus-meszes felrakódások a peremszéleken, porc alatti felmaródások, ciszták, az ízületben szabadtestek megjelenése.
A csípőízületi kopás kezelése
Első megpróbáltatás megszabadulni a súlyfeleslegtől az ízület terhelésének mérséklése érdekében. Mozgásszegény életmód esetén az aktivitás fokozatos emelése szükséges, biztosítani kell az ízület terhelésmentes mozgatását. Egy vagy két támbot használatával csökkenteni kell az állásból, járásból adódó túlterhelést. Enyhén emelt sarkú cipő viselése előnyös. Fontos a statikus, rögzített helyzetek kerülése a hétköznapokban, a gyengült izmok tehermentes erősítése gyógytornával, úszással, gyógyfürdővel, súlyfürdővel, víz alatti gyógytornával, kerékpározással.
Konzervatív kezeléssel a fájdalom csillapítása és a kialakult gyulladás megszüntetése a feladat. Fizioterápiás módszerekkel (gyógytorna, masszázs, elektroterápia) a feszes, rövidült izmok lazítása, nyújtása, a gyengült izmok erősítése, manuálterápiás fogásokkal, nyújtó (extensiós) kezeléssel az ízületi felszínek távolítása, tehermentesítése a célunk. Szakszerű kezeléssel az artrózisos folyamat előrehaladása, progressziója megáll. A vizsgálatok bizonyítják, hogy az artrózisos csípő bemozgatása javít, a teljes kímélet és pihentetés ront a helyzeten. Ám a túl sok gyaloglás, hegymászás, ugrás, huzat, túlzott meleg sem tesz jót.
A műtéti kezelés célja a fájdalom csökkentése, az ízületi funkció javítása, a kialakult deformitás korrekciója. A varizáló osteotomia az egyik leggyakoribb preventív műtét, például ún. coxa valga esetében korrigálja a veleszületett anatómiai elváltozást, ezáltal megakadályozza a másodlagos coxarthrosis, kopás kialakulását. Total endoprotesis (TEP, teljes csípőízületi protézis) behelyezésére, azaz mind az ízületi vápa, mind az ízületi fej pótlására előrehaladott állapotban kerülhet sor. A műtét eredményeként egy jól terhelhető, fájdalmatlan, megfelelő mozgású ízületet kapunk. A protézis megválasztásánál figyelembe veszik a páciens életkorát, általános állapotát. A műtét sikerességének egyik feltétele a beavatkozás előtti és utáni szakszerű gyógytorna.
Milyen terápiás eljárásokat alkalmaz praxisunk csípőízületi kopás esetén?
A csípőízületi kopás gyógytornája mindig személyre szabott, az egyén terhelhetőségének és tüneteinek függvényében összeállított speciális gyakorlatsor, szükség szerint kiegészítve további artrokinematikai manuálterápiás kezeléssel, húzatással, Mulligan-féle technikával, Trigger- és Tenderpont-terápiával, Terrier-féle lágyrészmobilizációs technikával, stretchinggel, biosun fény- és színterápiával, TENS elektroterápiával, kineziológiai tapasszal, paraffin kezeléssel, infravörös besugárzással és egyéb kötőszöveti kezelésekkel.
Váliné Fekete Szilvia
gyógytornász, egészségügyi szaktanár